Vojta terápia

A módszer lényege

Egy meghatározott testhelyzetben, meghatározott zónára adott és maghatározott irányban kifejtett enyhe nyomás, mely segítségével elérhető a kívánt izomaktivitás a központi
idegrendszeren keresztül. A Vojta-terápia során nem magukat a mozgásfunkciókat gyakorolják közvetlenül (mint például a fogás/ hátról hasra fordulás/járás). A törzsön és végtagokon adott ingerek facilitálják a megfelelő izom mozgását, mely következtében mozgásmintázatok váltódnak ki, amelyek egy adott mozgás/tevékenység kivitelezéséhez szükségesek. Ezt követően ezeket a sémákat gyakoroltatva rögzülnek a helyes mozgásminták. A mozgás javulása mellett hatással van az önészlelésre, a térérzékelésre, az emésztésre, vérkeringésre, valamint a légzésre is. A terápia célja a fiziológiás mozgásminták előhívása és rögzítése, valamint a már rögzült, kóros mozgásminták „átírása”. A kezelést követően ezek a fiziológiás minták könnyebben kivitelezhetővé válnak a páciens számára.

Története, eredete

A Vojta terápiás módszer alapjainak kidolgozása Vaclav Vojta cseh, ortopéd-neurológus professzor nevéhez fűződik. A módszert a Kölni Egyetem Ortopédiai Klinikáján, valamint a Müncheni Gyermekközpontban szerzett tapasztalataira építve dolgozta ki 1950 és 1970 között.
A Vojta-elv az úgynevezett reflexlokomóción alapul. (reflex= a test tudattalan, irányítás nélküli reakciója, melyet egy inger hatására automatikusan végrehajt, lokomóció=helyváltoztatás).
Miközben a professzor az agyi bénulásban szenvedő gyermekek kezelésére keresett megoldást, megfigyelte, hogy a gyermekek bizonyos testhelyzetekben adott ingerekre, a törzs és végtagmozgásaikat tekintve azonos, ismétlődő mozgásreakciókkal válaszolnak. Olyan mozgásmintázatokkal, melyek veleszületetten, genetikailag öröklötten, minden embernél jelen vannak. Így ezek a mozgások kiválthatóak bárkinél.

A kezelés menete

1. Vizsgálat
Mely során sor kerül a baba spontán mozgásainak megfigyelésére különböző testhelyzetekben. Célja az adott életkorban elvárható mérföldkövek mennyiségi és minőségi szempontokból való feltérképezése és az ideálistól eltérő esetekben az okok pontos meghatározása, valamint annak
alapján a terápiás cél meghatározása.

2. Kezelési helyzetek kiválasztása
Egyénre szabottan összeállítva. (1-3 gyakorlat)

3. Vojta kezelés:
A Vojta-terápia során a terapeuta célzott nyomást gyakorol a test meghatározott zónáira, meghatározott kiindulási helyzetből. Ennek hatására az emberi mozgásfejlődésben megtalálható mozgásminták váltódnak ki. A terápia alkalmazásával aktiválódnak azok az akaratlan izomműködések, melyek a mindennapi spontán mozgásokhoz szükségesek – különösen a gerincben, de a karokban, lábakban, valamint az arc területén is.

4. Önellenőrzés:
A terápia eredményessége rögtön a kezelést követően mérhetővé válik. Nagyjából 40-60 percen keresztül a csecsemő/gyermek „hozzáférhet” a begyakorolt mozgásmintákhoz.

A terápia végezhető blokk terápiaként (5-10 egymást követő kezelés), vagy heti rendszerességgel (1-2 kezelés hetente). A kezelést minden esetben Vojta terapeuta végezheti, aki elvégezte a 1,5 éves képzést. Van amikor a személyre szabott gyakorlatok otthoni végzése is javasolt, amennyiben ez a szülők számára is kivitelezhető.

A módszer indikációs, kontraindikációs köre

Indikációk:

– megkésett mozgásfejlődés
– koraszülött csecsemőknél
– veleszületett mozgásszervi elváltozások (pl. ferdenyak tartás, dongaláb, csípő fejlődési rendellenességek)
– neurológiai kórképek (pl. cerebral paresis)
– perifériás idegsérülések (pl. plexus brachialis sérülés)
– születéskori oxigénhiányos állapotok
– ortopédiai kórképek (pl. csecsemőkori gerincdeformitások)

Kontraindikációk:

– lázas megbetegedések
– akut gyulladásos állapotok
– osteogenesis imperfecta
– bizonyos szív-, és izombetegségek
– oltásokat követő 5-10 napban

Források

www.vojta.com
www.mackorendelo.hu