Dr. Hidas György

 

Ki is volt Dr. Hidas György?

 

Dr. Hidas György  

 

 

„Iránytű volt végig az élettervemben az a szándék, hogy pszichoanalitikus legyek, s ez meg is valósult." (Hidas, 1997, 99.o.)

 

Budapesten született 1925-ben, orvosi diplomát szerzett 1950-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, 1954-ben pszichiátriai, majd 1992-ben pszichoterapeuta szakvizsgát tett.

1975-ben Kiképző pszichoanalitikus lett a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesületnél (IPA). 1950 - 54 között a János Kórház, segédorvosa. 1968 - 1976 a Fővárosi Pszichoterápiás Módszertani Központ osztályvezető főorvosa. 1979-től az 1994-ben történő nyugdíjba vonulásáig az Országos Rehabilitációs Intézet, Tündérhegyi orvosi-pszichoterápiás osztály, osztályvezető főorvosa (forrás: Hidas, 1997).

Szakmai elhivatottságának köszönhetően számos formában járult hozzá a magyarországi pszichoanalízis és pszichoterápia elterjedéséhez, fejlődéséhez. Önéletrajzi írásában így vall:

 

„Analitikusnak lenni nem egyszerűen csak gyógyító szakma, a módszer kivitelezése. Felelősséget is jelent éppen a tudattalan ismerete következtében a conditio humana más területein is. A pszichoanalízis hozzájárulhat a közösségek, a társadalom önismeretéhez, amint erre számos példa található a világban." (1997, 110.o.)

 

Nagy szükség is volt a szakmai eltökéltségére, hivatástudatára, mivel az 1913-ban Ferenczi Sándor vezetésével megalakuló Magyar Pszichoanalitikai Egyesület az 1948-as kommunista hatalomátvételig működhetett, mert a pszichoanalízist „mint burzsoá áltudományt, az imperializmus kiszolgálóját, ideológiájának szálláscsinálóját száműzték a szellemi életből” (Hidas, 1997, 98.o.). Ezt követően csak titokban, zárt körben egy-egy személyiség, így Hermann Imre és a Bálint Mihály-tanítvány Liebermann Lucy köré szerveződve zajlottak az összejövetelek. Hidas 1957-ben ment el Hajdu Lillyhez analízisbe, majd Hajdu halála után Rajka Tibornál kezdte újra és fejezte be. 1965-ben nyitott az idősebb pszichoanalitikus generáció a fiatalabb nemzedék felé, beengedve Hidast is a Hermann Imre pszichoanalitikus szemináriumába. 1969-ben léptek a nyilvánosság elé a magyar pszichoanalitikusok, Hermann 80. születésnapjára rendezett kongresszuson. Hidas György segítette a magyar pszichoanalitikusok bekapcsolódását a nemzetközi vérkeringésbe, például azzal, hogy a Study Group tagjaként, - Nemes Lívia, Linczényi Adorján, Paneth Gábor és Vikár György mellett - elfogadta, hogy a Nemzetközi Pszichoanalitikus Társaság, az IPA, ellenőrizze a munkáját. 1975-ben a londoni pszichoanalitikus kongresszuson az IPA elismerte a Magyarországon működő Study Groupot és 1983-tól pedig Ideiglenes Pszichoanalitikus Társaságnak ismerte el. Számos nemzetközi konferenciára kapott meghívást, Európában és Amerikában egyaránt és maga is részt vett a hazai konferenciák szervezésében. Ő volt a Pszichoterápiás Hétvégék egyik ötletadója és szervezője, a Ferenczi Sándor Egyesület létrehozója. Úttörő volt, amint azt az Imágó Egyesület tagjai és az Imágó Budapest szerkesztői is állítják:

„Hidas György, gyógyító tevékenységén túl, felbecsülhetetlen értékű, úttörő és inspiráló munkásságot fejtett ki a magyarországi pszichoanalízis történetének kutatásában, Ferenczi Sándor szellemi és tudományos örökségének feltárásában és megismertetésében.” (http://www.mtapi.hu/thalassa/a_folyoirat/Hidas_Gyorgy_emlekere.html)

2012-ben bekövetkezett haláláig végig aktív volt, gyógyító munkássága mellett tanítványával, kollegájával Raffai Jenővel együtt kidolgozta az anya-magzat kapcsolatanalízist és elindította a magyarországi képzést, ebben is úttörő volt.

Életútját erőteljesen meghatározta, hogy polgári zsidó származásúként a viharos történelmi események, a politikai fordulatok, újabb és újabb túlélési stratégiák kidolgozására kényszerítették. „Arra állt rá az életem, hogy túl kell élni, ki kell bírni, előbb Hitlert, aztán a kommunistákat, s hogyan lehet mindehhez adaptálódni úgy, hogy némi kreativitás is megmaradjon." (Hidas, 1997, 100.o.)  Számos alkalommal lett volna rá indíttatása és lehetősége, hogy külföldre távozzon, de nem tette: „Nem tudom megmagyarázni, hogy az állandó veszélyeztetettségtudat, a szüntelen túlélésre készülődés ellenére miért nem próbáltam meg emigrálni… Talán a vállalkozókedvem hiányzott, a kockázatvállalás, erre azonban megfelel egy keserű magyar vicc csattanója: nem az a kalandor, aki elmegy, hanem aki ittmarad." (Hidas, 1997, 100.o.)  Pszichoanalitikusi működése egyik eredményének pont azt tartotta, hogy Magyarországon maradt és segítette a mozgalom felélesztését és felvirágoztatását (Hidas, 1997).

 

Dr. Hidas György és a Perinatális Tudományok

 

1996 őszén a Nemzetközi Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság (ISPPM) kongresszusának Budapest adott otthont. A kongresszuson, Hidas György és Raffai Jenő kezdeményezésére, megalakult a Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság (MPPPOT). A születés előtti és körüli pszichológia és orvostudomány új szemléleti keretben értelmezte az emberi fejlődést és életet. A fogamzással kezdődő folyamatként tekintett a fejlődésre, aminek a méhen belüli élet ugyanolyan fontos része, illetve a magzati plaszticitás és sérülékenység miatt talán még jelentősebb is. Az anyaméh, mint „első ökológiai környezet” (Hidas, 1997a, 5.o.) biztosítja a folyamatos interakciót a magzat és környezete között. A fejlődés holisztikus volta az egységet jelenti, melyben a test és lélek egymástól nem elválasztható. Ezt az átfogó megközelítést tükrözte a tagság interdiszciplináris összetétele itthon és külföldön egyaránt, hiszen különböző tudományterületek képviselői működtek együtt a prevenció és egy jobb életminőség megteremtésében. Felfogásuk szerint a születés előtti életidő kihat a személyiség fejlődésére, prevenciós lehetőséget kínál a testi, lelki, érzelmi problémák, betegségek megelőzésére. Az új szemlélet újfajta tudatosságot és felelősségvállalást feltételez, hisz kihatással van a kultúrára és a társadalomra egyaránt.

Az, hogy Hidas György zászlóvivőjévé vált e szemléletnek, egyáltalán nem minden előzmény nélkül való, hiszen a születés előtti pszichológia a pszichoanalízisben gyökerezett: 

 

„A prenatális pszichológia a húszas években pszichoanalitikusok felismeréseivel kezdődött, akik a születés traumájának a jelentőségét hangsúlyozták az emberi személyiség fejlődésében, az anya születendő gyermekével kapcsolatos attitűdjeinek hatását a gyermek születése utáni és későbbi fejlődésére jelentősnek találták pácienseik történetében, betegségeik alakulásában” (Hidas, 1997a, 5.o.).

 

Hidas György, mint pszichoanalitikus, rendkívül mély és széleskörű tudással és tapasztalattal bírt a pszichoanalízisről, így az újonnan megjelenő pre- és perinatális gondolatok azonnal rezonáltak a lelkében és a korábbi ismeretekkel egy egységes, koherens tudássá, meggyőződéssé formálódtak, amit élete végéig képviselt.

Fontos volt számára az ismeretek átadása, a közösségek összekovácsolása. Önéletrajzában ezt írja: „Egyfajta szervezési „mániám” van, ez (talán) energiákat vett el a publikációs tevékenységtől. Tanítani szeretek, a tanítás keretében megérteni az anyagot. Segíteni, hogy mások is lássák a szavak mögött a lényeget (Hidas, 1997, 90.o.).”

Nem meglepő, hogy az MPPPOT is az interdiszciplinaritás jegyében fogant, hiszen Hidas tanár úr már 1990-ben is, a Ferenczi Sándor Egyesület létrehozásánál is az interdiszciplinaritást tartotta szem előtt „tagjai pszichoanalitikusok, történészek, orvosok, pszichológusok, szociológusok, irodalomtudósok, filozófusok, etnológusok, akik ezen szaktudományok és a pszichoanalízis közötti összefüggések, kölcsönhatások iránt érdeklődnek (1990b, 5.o.)”. Ez a szakmai sokszínűség teszi lehetővé az MPPPOT-nak is a különböző tudományterületek eredményeinek integrációját és a szintézisre való törekvést.

Érdemes kiemelni, hogy Ferenczi Sándor munkássága nagy hatással volt Hidas György perinatális szemléletére is. Ferenczi emlékének adózik a Thalassa folyóirat elnevezésével, ahol

 

„Thalassa: a Tenger, Ferenczi Sándor életművének nemcsak egyik fő alkotása, hanem szimbóluma is, amelyben kifejeződik alkotói hitvallása. Thalassa Ferenczi számára nemcsak a tengert jelentette, hanem minden dolgok kezdetét. Thalassa: az őstenger, az anyaméh, amelynek biztonságára az ember egész életében visszavágyik tudattalan és tudatos imaginációjában” (Hidas, 1990a).

 

Lenyűgözte Hidast, ahogy Ferenczi „használta a pszichoanalízis elméleti és módszertani eszköztárát”, amit a róla tartott előadás és tanulmány is szépen tükröz: „Ferenci Sándor, a nemkívánt gyermek” (Hidas, 1997b.). Mindazonáltal kritikus maradt, beemelte szemléletébe Ferenczi azon gondolatait, amit igazoltnak talált a pre és perinatális pszichológia és orvostudomány technikai és tudományos bizonyítékai alapján, így az anyai attitűdök magzatra és gyermekre gyakorolt hatását és megjegyezte, hogy a halálösztönnel nem szükséges dolgozni, mert nem nyertek szélesebb alapon igazolást.

A Thalassa (később Imago) folyóirat alapítójaként, a Thalassa Alapítvány elnökeként azt vallotta, hogy „el kell kezdeni megbeszélni és megvitatni a pszichoanalízis felismeréseit, hipotéziseit az emberről, a társadalomról (1990b, 5.o.)”. Meggyőződése volt, hogy az általa és Raffai Jenő által a kilencvenes években kidolgozott anya-magzat kapcsolatanalízis is egy hipotézis az emberi prenatális fejlődésről, egy felismerés, amely a pszichoanalízisben gyökerezik, de mint a prenatális élet kihatásai, így a kapcsolatanalízisé is az egyénen túl, a társadalomra nézve sem elhanyagolhatóak.

Az anya-magzat kapcsolatanalízis, ötvözi a szerzők pszichoanalitikus és perinatális tudományokban szerzett tapasztalatait. A módszer ötlete Raffai Jenő kiképzőanalíziséhez köthető, aki pszichoterápiával kezelt kórházi osztályon fiatal pszichotikusokat. Egy mérgeztetéses téveseszmékkel küzdő 17 éves fiúnál arra a meggyőződésre jutott, hogy a schizofrénia eredete a születés előtti életben gyökerezik. Ha ez így van, akkor a magzatokat kellene az anyán keresztül gyógyítani, illetve megelőzni a betegségek kialakulását.  Azt tételezték, hogy a várandós anyában és magzatában egyaránt meglévő fejlődési lehetőségre alapozva, kialakítható és támogatható egy prevenciós folyamat, amely során az egymásrahangolódás facilitálásával egy sajátos kapcsolati bázis építhető ki. A kapcsolatanalitikus segítségével létrejön egy emocionális-kognitív kötődési tér az anya és babája között. Ez mindkettejük számára átjárható és érthető, ahol az érzelmek megoszthatóvá válnak, a kapcsolatuk pedig egyre differenciáltabbá és harmonikusabbá tehető

A többéves terápiás tapasztalatuk, a kismamák visszajelzései meggyőzték a szerzőket a módszer létjogosultságáról, így nemzetközi és hazai képzéseket szerveztek. Hidas tanár úr Müller Zsófiával 2008-ban indította el az első budapesti képzést. Mi, akik tanítványai lehettünk, Tanár úr nyitott, és megengedő egyéniségén keresztül, újszerűen, elfogadó és biztonságot nyújtó csoportmunkában - ne feledjük, hogy ő volt az egész magyarországi csoport-pszichoterápiás mozgalomnak egyik kezdeményezője és szervezője - ismerkedhettünk meg a módszerrel és kiképzőink bíztatása, és szupervíziója mellett kezdhettük el saját kapcsolatanalitikusi tevékenységünket. A mester – aki minden ilyen megnevezést visszautasított, de ez egyszer talán elnézi nekem – bölcsessége, meggyőződése, mély humánuma, szakmai alázata példát mutatott, támogatása, belénk vetett bizalma adja a fogódzót ma is. Köszönet érte!

 

Dr. Hidas György rendelője

Fénykép forrása: Hidas Gergely

 

 

Megjegyzés

Életéről, munkásságáról, publikációiról a wikipédián is tájékozódhatunk, ezen írás elsősorban a perinatális aspektusokra koncentrál.

A Kapcsolatanalízisről a „Lelki köldökzsinór” című könyvben (Hidas, Raffai, és Vollner, 2002) olvashatunk, ami Németországban is megjelent: György Hidas, Jenö Raffai, Judit Vollner (2006): „Nabelschnur der Seele“ Psychosozial-Verlag, Giessen.

A módszerről tartott számos prezentáció közül a „Család és gyermek” kötetben olvashatjuk a Pszinapszison 2008-ban elhangzott Hidas előadást.

Munkásságát külföldön is nagyra becsülték, 2002. májusban például a Nijmegenben szervezett Nemzetközi Embriológiai Konferencián („International Congress on Embriology, Theraphy and Society”) tartott előadását (Preventive Aspects of Prenatal Mother-Baby Bonding Analysis / Grundlagen und Perspektiven der Mutter-Baby_ Bindungsanalyse) a világ élvonalában levő perinatális szakemberek elismerése övezte. Ezt követően, szeptemberben Budapesten tartotta az ISPPM a 15. Világkongresszusát a „The Importance of Prenatal Psychic Space for the Individual and Society: Towards an Integration of Medical, Psychological and Psychoanalytical Aspects of Prenatal Development” címmel, ahol megalakult az MPPPOT.

 

Szerző

Dr. Hadházi Éva

pszichológus, anya-magzat kapcsolatanalitikus

családterapeuta

egyetemi docens, KRE, Pszichológiai Intézet, Fejlődéslélektani Tanszék

 

Felhasznált irodalom

• Hidas György (1990a). Beköszöntő [a Thalassa első számához]. Thalassa. 1990, 1. évf. 1. szám, 3-4. o.
• Hidas György (1990b). Ferenczi - pszichoanalízis - társadalom. Thalassa. 1990, 1. évf. 1. szám, 5-12.
• Hidas György (1997a). Bevezetés. In. A megtermékenyítéstől a társadalomig. Az ember, a kultúra és a társadalom perinatális dimenziói. Szerk. Hidas György. Dinasztia Kiadó, Budapest, 5-8.
• Hidas György (1997b). Ferenci Sándor, a nemkívánt gyermek. In. A megtermékenyítéstől a társadalomig. Az ember, a kultúra és a társadalom perinatális dimenziói. Szerk. Hidas György. Dinasztia Kiadó, Budapest, 43-47.

• Hidas György (1997). Önarckép, Pszichológia. 1997(1). 90-111.

• Hidas, Gy., Raffai, J., Vollner, J. (2002). Lelki köldökzsinór. Beszélgetek a kisbabámmal. Budapest: Helikon Könyvkiadó.

• Hidas György (2008). Anya-magzat-apa kapcsolatanalízis. In. Család és gyermek. Válogatás a pszinapszis előadásaiból. Xaxum Kiadó 43-62.

• http://www.mtapi.hu/thalassa/a_folyoirat/Hidas_Gyorgy_emlekere.html

• Psychoanalyse in Selbstdarstellungen II. (1994). Herausgegeben von Ludger M. Hermanns. Tübingen: Edition Diskord: pp. 231-275.

 

Vissza