Perinatális területen dolgozó segítő szakemberként, még ha feladatkörünktől távol is esik a speciális kompetenciákat igénylő traumamunka, bármikor találkozhatunk munkánk során a bántalmazással. A kliensről kiderülhet, hogy súlyos traumát hurcol magával, és ez nehezíti az anyává válás időszakát, a gyermekkel való kapcsolódást. A szülés élményének elmesélése révén kiderülhet, hogy a nőt szülészeti erőszak érte. A szülés körüli megfelelő bánásmód mellett is, a folyamat korábbi bántalmazás élményeit idézheti meg. A továbbirányítás fontos és szükséges lehet ezekben az esetekben, de mi segíthet, hogy a kapcsolódás idején meg tudjuk tartani a klienst és önmagunkat? Hogyan tudunk a szakmai közegben beszélni ezekről az esetekről és mi segíthet, hogy minket ne temessen maga alá a másik fájdalma? Ezeknek a kérdéseknek eredünk utána egy népmese segítségével. A mese képei és azok kibontása közös nyelvet és - reményeim szerint - hasznos eszközöket kínálhat a megterhelő szakmai élmények megosztáshoz.
ELŐADÓ
Serfőző Anikó
pszichológus, perinatális szaktanácsadó, Metamorphoses meseterapeuta
Pszichológusi munkám második fiam születése után perinatális kanyart vett, az ELTE perinatális szaktanácsadó posztgraduális képzés elvégzése óta magánrendelésemen az anyává válás és a szülés/születés útján nyújtok kísérést a hozzám fordulóknak. A népmesék képei a közös munkában kapcsolódást kínálnak a régen élt közösségek felhalmozott tudásával és egymással a jelenben. Perinatális területen dolgozó pszichológusként munkám során állandó iránytűként használom a népmeséket. Amellett, hogy nehéz helyzetekből kiutat mutatnak, az önmagunkhoz és a világhoz való kapcsolódás irányait is képesek jelezni.
A mesékkel való kísérő munka fortélyait Boldizsár Ildikótól tanultam. Magánrendelésem mellett együttműködöm a Budai Perinatális Központtal. Perinatális szaktanácsadó záródolgozatomat: A bábaság megjelenése a népmesékben címmel írtam.