Michel Odent - aki szerint a nőknek a neocortex lehető legminimálisabb ingerlése céljából csöndes félhomályban kellene vajúdni pusztán egy sarokban kötögető anyóka társaságában – hisz a nők természet adta képességében, abban, hogy a nők szervezete tökéletesen a nagy feladat céljára lett megalkotva. Négy gyermek édesanyjaként és szülész-nőgyógyászként minimum 20 éve foglalkoztat az a kérdés, hogy a nők többsége hol és miért veszítette el ezt a megkérdőjelezhetetlen hitet, ami átsegít a vajúdás és szülés néha kifejezetten emberpróbáló pillanatain. Ezt a kérdést szeretném körbejárni a workshop résztvevőivel, valamint azt, hogy hogyan lehet meg-, illetve visszaszerezni ezt az erős hitet. Mindehhez egy svéd antropológusnő immáron 10 éves kvalitatív kutatása segítségével szeretném megadni a kezdő lendületet, mely egy látszólag távoli kultúra asszonyainak vajúdással-szüléssel kapcsolatos élményeit-tapasztalatait osztja meg velünk.
MŰHELYVEZETŐ
Dr. Dweik Diána
szülész-nőgyógyász orvos
Az orvosi egyetem elvégzését követő hét éven át a gyermekeimmel voltam otthon, emellett egy orvos-közgazdász (2003) és egy angol-magyar szakfordÍtói oklevélre (2008) tettem szert. 2007-től tíz éven át a szegedi Női Klinika kötelékében voltam, melynek során először, 2015-ben tudományos fokozatot szereztem (disszertációm témája a nem orvosi indokból elvégzett császármetszések hátterének feltárása volt, ennek kapcsán egy MPPPOT előadás és egy "lila" tankönyvfejezet is született), majd 2017-ben szülészet-nőgyógyászatból szakvizsgát szereztem. Az utóbbi öt évben több dél-kelet magyarországi szülészet-nőgyógyászati osztályon is megfordultam közalkalmazottként és/vagy személyes közreműködőként; a járvány időszakában besegÍtettem a hódmezővásárhelyi COVID-osztályon folyó munkába. Jelenleg döntően nőgyógyászati profilú szakrendeléseket viszek: magán- és TB-finanszírozottakat egyránt.
Az MPPPOT-t 2009 óta ismerem, kongresszusai évek óta a "hazaérkezés" élményét nyújtják nekem. A híd-szerep - avagy szerep-konfliktus, esetleg identitászavar - sok vonatkozásban illik rám: leterhelt háziasszony vagyok és minden félszavával és apró mozdulatával mások egészségéért felelősséget vállaló egészségügyi dolgozó; klinikus, aki szakfordítói végzettségével és csak a tudománynak szentelt évekkel a háta mögött mindig kicsit másképp fog a napi szülészet-nőgyógyászati gyakorlatra tekinteni; szülész-nőgyógyász, aki megrögzötten hisz a szülésznők-bábák szülés körüli elsődleges szerepében; vidéki orvos, akinek a leginkább nélkülöző rétegektől a csak a magánfinanszírozott egészségügyet igénybevevő páciensekig széles körű merítése van a "nagy magyar" valóságból; biomedikális szakember, aki kielégíthetetlen étvággyal fogyasztja a társadalomtudományi és pszichológiai vonatkozású tartalmakat is.
